DAKAR 2007 - január 21. A cél

Két autó, 1 motor és 3 kamion ért célba a magyar versenyzõk közül a 29. Dakar rallyn, amely sok induló véleménye szerint lényegesen könnyebb volt, mint az eddigiek.

A kilencedik Dakar rallyján vett részt, és ötödször ért célba Szalay Balázs. Különösen nagyra értékelendõ a páros összetettbeli 35. pozíciója annak tudatában, hogy egy vadonatúj versenyautót vetettek be a Szaharát átszelõ megmérettetésen, és a két és fél hónap alatt megépített Opel Antara kiválóan bírta a sivatagi terhelést. "Elégedett vagyok, mert a csapatunk száz százalékos volt. Nemcsak mi értünk célba, hanem a csapat Darázsi Zsolt által vezetett versenykamionja is, amely a legjobb eredményt érte el a magyar indulók közül, és Kátai Péter is a mi színeinkben szerezte meg a valaha volt legjobb magyar motoros eredményt." - mondta Szalay. "Külön öröm, hogy a MOL által támogatott regionális csapat is sikeres volt: Jaroslav Katrinak kilencedik helye óriási eredmény. Megérdemelte, megdolgozott érte."

Szalay még elmondta, nagyon jó érzés számára, hogy ilyen remek csapat veszi körül, mert tudja, hogy rájuk mindig számíthat. "A támogatóink nélkül most nem lennénk itt a célban, köszönjük nekik, hogy bíztak a csapatban, remélem, megszolgáltuk a bizalmukat." - tette még hozzá Szalay, aki azt is elárulta, egyáltalán nem fáradt el. Bár nem biztos, hogy ha most azt mondanák, holnap kezdje elölrõl a 7915 méteres száguldást, akkor máris indulna... "Annak tudatában, ami történt a versenyen, abszolút nem lehet panaszom az eredményre, fõleg, hogy a motorgondok miatt voltak olyan pillanatai a viadalnak, amikor azt hittem, nem jutunk el Dakarig. De szerencsére itt vagyunk, és ez motivációt jelent az egész csapatnak. Most néhány hét pihenõ következik, aztán elkezdjük a felkészülést a következõ Dakar rallyra..."

Kátai Péter másodszor vett részt a világ legnehezebb terepraliversenyén, és a tavalyi combcsonttörése után az idén eljutott a Rózsaszín-tó partján felállított céldobogóig, ráadásul a valaha volt legjobb magyar motoros eredményt érte el: 20. lett. Azt mondja, sokat változott tavaly óta: a legfontosabb, hogy már nem olyan agresszív, nem akarja minden egyes méteren kihozni magából a maximumot, mert rájött, a Dakaron az a siker titka, ha az ember tartalékolja az energiáit az igazán nehéz pillanatokra. Azt a tanulságot is levonta, hogy az a motor, amivel most érkezett, túl nagy ezekre a pályákra, és fõleg túl nagy az õ termetéhez képest, úgyhogy ha visszajön, mindenképp kisebb gépet választ. Marad a KTM-nél természetesen, de a mostani tapasztalatával már az 525-öst választaná.

A Darázsi Zsolt-Szalai Norbert-Laklóth Aladár trió ezen a napon már csak az autózás örömét tartotta szem elõtt: élvezte a száguldást a homokos talajon, és közben fél szemmel végig figyelte az összetettben mögötte következõ Bezemert. Nem volt rá szükség, a szakaszon is elõrébb volt a magyar trió az összetettbeli 17. helye pedig a legjobb magyar kamionos eredmény. Darázsi Zsolttal a Rózsaszín-tó partján rendezett ünnepség talán feledtette a bosszúságot, hogy szombaton, mielõtt elindult volna Dakarba, Tambakundában ellopták a kempingágya alól a nadrágját és a versenyzõcipõjét. A jelek szerint sportcipõben is ugyanolyan hatékonyan tudja nyomni a gázt...

Örökkévalóságnak tûnt Palik László számára a verseny utolsó 16 kilométeres szelektív szakasza. A pilóta jól emlékezett a két évvel ezelõtti malõrre, amikor a kocsija a dakari zárónapon adta meg magát, ezért most úgy vigyázott a 280 lóerõs Nissanra, mint a hímestojásra.

"Hiába volt papíron rövid a szakasz, nekem pokoli hosszúnak tûnt." - mondta Palik. "Olyan óvatosan vezettem, amennyire csak lehetett, az sem érdekelt, hogy a kilencvennegyedikek lettünk vasárnap. Nem akartam kockára tenni mindazt, amit az elmúlt több, mint két hétben elértünk. Ha azt kérdezi tõlem valaki, hogy mi volt a legrosszabb az idei Dakar-ralin, akkor az utolsó gyorsaságit említeném, de rögtön hozzátenném, hogy a célba érés viszont a legszebb emlékként marad meg bennem."

A csapat tökéletes munkát végzett, hiszen alig volt technikai problémája a párosnak. "lyen Dakar-raliról álmodik az ember!" - szögezte le Palik. "Egyszer tört el a féltengelyünk, de akkor sem kellett megállni szerelnünk, a sérült autóval simán kijöttünk a szakaszról. Rendre világosban értünk be a táborba, talán, ha egyszer kellett felkapcsolnom a lámpáimat a sötétedés miatt, s egyetlenegy defektet kaptunk. Még nekem is hihetetlenül hangzik... Minden úgy alakult, ahogy elterveztük, s ezért hálával tartozom a csapat tagjainak. A fiúk tökéletesen felkészítették az autót, ennek köszönhetõ, hogy Gáborral minden nap kialudhattuk magunkat. Szellemileg ugyan iszonyatosan elfáradtunk, de fizikailag bírtuk a tempót, ami a srácok érdeme is." A duó büszkén és mosolyogva integetett a nézõknek a céldobogóról, majd este részt vesz az ünnepélyes díjkiosztón, aztán hazafelé veszi az irányt.

A kamionos kategóriában a tavalyi 24. helyezést idén felülmúlva a 19. helyen végzett a Felx Dakar Team. A tavaly már bizonyított oroszlános MAN versenykamion idén sem okozott kellemetlen meglepetéseket a csapatnak, és ez is nagymértékben hozzájárult a csapat remek sikeréhez. "Nagyon boldog vagyok, hogy idén is sikerült teljesítenünk a világ leghosszabb és legnehezebb tereprally versenyét. Az, hogy az álomból idén is valóság legyen természetesen csak sok ember együttes munkája eredményeképpen valósulhatott meg ezért köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki hitt bennünk és támogatott a célunk megvalósításában." - mondta a célban Szobi Balázs.

Szabó László kommentárja:
"Néztem a fiúk arcát a dobogó tetején. Szinte leírhatatlan az az öröm, amit két hét szenvedés után átélnek a célbaérkezéskor! Ástak a homokdûnéken, száguldoztak a porban, reggel megfagytak, nappal megsültek a versenyruhában, néha tönkrement alattuk a technika, és azon izgultak, másnap rajthoz tudnak- e állni. Teljesen kikészültek szellemileg és fizikailag is, de a dobogó tetején mindezt egy pillanat alatt elfelejtik! Igazán felemelõ érzés lehet számukra ott állni, fogadni a gratulációkat, mivel most már elmondhatják magukról: megcsináltuk! Még nekem is, aki lényegesen könnyebb úton jutottam el Lisszabonból Dakarba, jól esett mindezt végiggondolni, és egy kicsit én is úgy éreztem: valami nagy dolgot csináltam! Lassan feldolgozom a három hét alatt összegyûjtött élményeket, mivel még alig ülepedett le valami azokból, amiket tapasztaltam, átéltem, láttam, éreztem. Remélem sikerült ezekbõl átadni valamit Önöknek is, és talán közelebb kerültek egy kicsit ehhez a versenyhez! A Dakar rally fantasztikus, most már értem, miért jön el ide újra és újra mindenki!"