DAKAR 2007 - január 14. Atar - Tichit és január 15. Tichit - Néma

35 km – 589 km – 2 km - 0 km – 494 km – 3 km

A maratoni szakaszok arról szólnak, hogy a versenyzõk egy éjszaka szerviz nélkül maradnak, illetve csak annyit szerelhetnek az autón, amennyit saját maguk vagy a versenybe benevezett kamionjuk meg tud oldani. Idén a pihenõnap után egy dupla maratoni szakaszt terveztek a szervezõk, vagyis egy némai szervizzel négy napon keresztül robogtak volna a versenyzõk. A Néma-Timbuktu szakaszt azonban biztonsági okokból már korábban törölték, és az elmúlt két nap azt mutatta, hogy idén elég volt egy maraton is.

Sajnos újabb motorosunk búcsúzott a versenytõl: a rendkívül fiatal, újonc Dési János a mai cél elõtt 30 kilométerrel nagy gázzal beleesett egy homokgödörbe, és kiszakította a hátsó futómûvét. Janek most várja a gyûjtõ kamiont, hogy bejusson a táborba, de a versenyt nem tudja folytatni. Kátai Péter a Dakar eleje óta a GPS miatt szenved hátrányt, szinte minden nap elromlik ez a berendezése. „Minden reggel úgy indulok el a szelektíven, hogy mûködik, aztán kb. 10 óra körül egyszer csak elromlik. Már több CP-t nem tudtam így érinteni, ott álltam ma is a CP1-en, de nem vette be a gép a jelet! Szerencsére a büntetéseimet eltörölték, mivel önhibámon kívül nem voltak meg a pontok, és most új GPS-t kaptam.” Reméljük Petinek most már semmi nem áll az útjába, hiszen így is remek helyen áll, jelenleg összetettben a +++ pozíciót foglalja el.

Komolyabb küszködés nélkül, kevés ásással teljesítette a két napot a Palik-Darázsi és a Szalay-Bunkoczi kettõs. Mindkét autó kiegyensúlyozott teljesítménnyel, megbízhatóan viszi egyre közelebb a versenyzõket Dakarhoz. Balázséknál a bal hátsó lámpa és a lökhárító törött el, Palik László néhány defekt miatt kényszerült csak idõnként megállni. A két szakasz zömmel köves területeken ment keresztül, kevés dûne és homokos rész is nehezítette az útvonalat, de a versenyzõk inkább a sziklákra és a nagy kövekre panaszkodtak. „Két napig szívtunk, nagyon kemény volt! Már vártam, hogy vége legyen, ezt nem élveztem annyira!” – mondta Darázsi Gábor, a Szalay Dakar Team versenykamionjának vezetõje a célban.

Atarból elindulva nekünk a táv 1500 kilométer lett volna, de az egyik román motoros bajba kerülése miatt visszafordultunk, és közel 700 kilométerrel többet kellett autóznunk. A táj nagyon érdekes, az egész úton szinte semmit nem változott, végig viszonylag kopár, homokos úton haladtunk keresztül, és olyan kis falvakon, ahol szabadon kószáltak tevék, szamarak, és kecskék. A kosz és a rendezetlenség iszonyatos méreteket ölt errefelé, úgy tûnik, az embereknek mindenük megvan ahhoz, hogy akár jobban is éljenek, de talán az igénytelenségük miatt nem jutnak tovább a jelenlegi szintnél.

A holnapi napot is vízválasztónak tartják a versenyzõk, a Néma-Néma hurok olyan nehéz lesz, hogy a beérkezési határidõt másnap délben határozták meg a szervezõk.

Szabó László kommentárja:
„A napok elõrehaladtával a verseny egyre komolyabbra fordul. Az elmúlt két napban a versenyzõk maratoni szakaszt teljesítettek, de a szerviznek is komoly távot kellett leküzdenie. Az autókon az látszódik a szervizben, hogy egyre jobban ütött-kopottá válnak, sorra esnek ki a versenyzõk az élmezõnybõl is. Mivel egy éjszakát mi is kihagytunk, én is nagyon fáradt vagyok. Ahogy a versenyzõket egyre jobban megismerem és egyre közelebb érzem a szenvedésüket magamhoz, a kiesésük is hasonlóan rosszul érint, mint õket. Egyre inkább szükség van a jó hangulatra és a pozitív szemléletre, ez az, ami az embereket átlendíti a nehézségeken.”

Néma, 2007. január 15.